Nagy repceormányos

A nőstény bogarak a peterakással a szárakon torz képződményeket okoznak, valamint a nyílásokon keresztül a betegségek bejuthatnak a növénybe.

Latin elnevezés
Ceutorhynchus napi

Kinézet
3,2–4 mm hosszúság. A pikkelyszerű szőrzet miatt szürkének tűnő, fekete bogarak. Lefelé hajló ormánnyal rendelkeznek. Lábaik fekete színűek. A lárva 7 mm hosszú, sárgásfehér színű, lábatlan és befelé kunkorodó. A lárva fejtokja kezdetben sötétbarna, a végső stádiumban sárgásbarnává válik.

Hőmérséklet/hőigénye
5–7 °C-on, 2 cm-es talajmélységben és 9–12 °C-os levegő-hőmérsékleten a bogarak elhagyják téli szállásukat. Az előző repceföld talajában áttelelnek, ahonnan aztán az első fertőzés tavasszal indul. 12 °C hőmérséklet fölött kezdik el a nagy repceormányosok a táblákat intenzíven ellepni.

Kárképe
A körülbelül 1 mm-es beszúrási helyek a növényszárakon láthatók (peterakás). A főhajtás a peterakás helyén felszakad. A szár „S” formában elcsavarodik. Az oldalhajtások gyengén fejlődnek, a növény növekedése bokorszerűvé válik. A kifúrt lyukak gyakran gombafertőzések kiindulási helyei.

Fertőzöttség megállapításának időpontja
Február végétől április elejéig.

Fertőzöttség megállapítása
A fertőzöttség megállapítására két módszert alkalmazhatunk. Az első esetben sárga tálcsapdákat használhatunk, melyeket az állomány felső szintjén kell elhelyezni. Második esetben 40 növény egyenkénti értékelésével is megállapítható a fertőzöttség mértéke (10-10 egymás után következő). Fontos megkülönböztető jegyek: Könnyen összetéveszthető a repceszár-ormányossal. A repceszár-ormányos lábtagjai vörösessárga-rozsdavörös színűek, valamint egy kis fehér folt található a rovar hátán.

Kárképek

Nagy repceszárormányos által okozott károk